A Sturmgewehr 44 (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44 a köztes lőszert tüzelő első modern automata karabélyok (gépkarabélyok) egyike, amelyet a második világháború alatt Németországban fejlesztettek ki.
Sturmgewehr 44 | |
|
|
Típus | gépkarabély |
Ország | Németország |
Alkalmazás | |
Használó ország | Németország |
Háborús alkalmazás | Második világháború (1942–1945) |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 7,9 × 33 mm |
Lőszer | 7,92 × 33 mm |
Tárkapacitás | 30 töltényes szekrénytár |
Működési elv | gázelvezetéses, billenőzáras reteszelésű |
Tömeg | 5,22 kg |
Fegyver hossza | 940 mm |
Csőhossz | 419 mm |
Elméleti tűzgyorsaság | 500 lövés/perc |
A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver kifejlesztésére. A fegyverek a MKb (Maschinenkarabiner – gépkarabély) megnevezést kapták, 1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) tipusúból kb. 8000 db-t gyártott. A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatpróbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. A Wehrmacht MP43 (Maschinenpistole 43) néven rendszeresítette. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 – rohampuska 44) módosították.
A fegyver nem a hagyományos fegyvergyártási módszerekkel készült, csak a legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek készültek nagy szakítószilárdságú acélból, a fegyver gyártásának alapelve az olcsóság volt, így a legtöbb elem ponthegesztéssel és préselt lemez felhasználásával készült. Az MP44 így olcsó, könnyen gyártható, ugyanakkor megbízható, pontos, és nagy tűzerejű fegyver lett.
Az StG44 nehezebb (tömege közel 5,5 kg) kora hasonló ismétlő fegyvereinél. A gépkarabély gázelvételes rendszerű. A csőből elvezetett lőporgáz a gázhengerbe kerül, ahol egy gázdugattyút működtet. A gázdugattyú végzi a zár mozgatását. A zár rögzítését billenő retesz biztosítja. A cső hűtésére a légáramlást elősegítő, az előágy közelében elhelyezett perforált lemezborítás szolgál. A tűzváltó billentyű és a tűzbiztosító kar a pisztolymarkolat hátsó oldalán található, a markolaton a tűzváltó állása nincs jelölve, így sötétben vagy a harc hevében könnyen összekeverhető.