Fire Power

Itt mindent elolvashatsz a lőfegyverekről!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Az AMD–65 (AMD – automata módosított deszantfegyver) a magyarországi Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) által gyártott Kalasnyikov-rendszerű gépkarabély. Az AKM–63 rövidített, kompakt felépítésű változata, amelyet a harcjárművek kezelőszemélyzete és a deszant csapatok tagjai számára alakítottak ki. A FÉG 1967-től gyártotta.

Ugrás: navigáció, keresés

AMD–65


Típus	gépkarabély
Ország	Magyarország
Alkalmazás
Használó ország	Magyarország, Grúzia, Panama, Jemen, Afganisztán,Vietnam a Közel-Kelet egyes országai
Műszaki adatok
Űrméret	7,62 mm
Lőszer	43M 7,62 x 39 mm
Tárkapacitás	30 vagy 20 töltényes íves szekrénytár
Működési elv	gázelvételes, hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos, forgózáras reteszelésű
Tömeg	2,92 kg tár nélkül 3,75 kg 30 db-os töltött tárral kg
Fegyver hossza	600 mm behajtott válltámasszal 847 mm kihajtott válltámasszal mm
Csőhossz	317 mm
Elméleti tűzgyorsaság	600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság	40 (egyeslövésnél) 80 (sorozatlövésnél, 20 töltényes tárral) 100 (sorozatlövésnél, 30 töltényes tárral) lövés/perc

Története

A FÉG a Kalasnyikov-gépkarabélyok magyarországi gyártásáról szóló 1959-es kormánydöntést követően a magyar változatok fejlesztését Zala Károly konstruktőr vezetésével kezdte el. A FÉG ehhez megkapta a szovjet gyártástechnológiát. Az első modell az AK–55 volt, amely teljesen megegyezett AK–47-tel. Ezt követte az AKM–63, melynél a költséges megmunkálást igénylő fa alkatrészek helyett műanyagokat alkalmaztak. A későbbi csapatpróbák tapasztalatai nyomán merült fel egy könnyebb és kompaktabb fegyver iránti igény, amellyel a deszant csapatokat, valamint a harcjárművek kezelőszemélyzetét lehet ellátni. A fejlesztőmunka során elvárás volt, hogy kezelésében egyezzen meg az AKM–63-mal.

Az új fegyver prototípusa 1965-ben készült el, sorozatgyártása 1967-ben kezdődött. Több országba exportálták, Magyarországon kívül Afganisztán, Panama, Jemen és Grúzia rendszeresítette, de Libanonban és a palesztin fegyveres szervezeteknél is előfordul.

A fegyver eredeti rendeltetése szerint deszantos fegyvernek készült, ám az első csapatpróbákat követően több fegyvernem (légierő, páncélos és gépesített csapatok) is jelezte a fegyver iránti igényét. A Magyar Néphadsereg legelterjedtebb fegyvere volt. Napjainkban legnagyobb számban különféle rendvédelmi szerveknél van rendszeresítve. A fegyver az Egyesült Államokban is kapható volt.

Az AMD–65 szolgált alapul a későbbi, puskagránát kilövésére alkalmas AMP–69-nek, mely világviszonylatban talán az egyik legkomfortosabb és legjobban sikerült AK-modell.

Műszaki jellemzői

Működését és belső szerkezetét tekintve megegyezik az AK–47-tel. Gázelvezetéses rendszerű, forgózáras reteszelésű. A mellső ágy helyett az AKM-63-hoz hasonlóan lemezborítást kapott. A rövid cső végére csőszájféket szereltek, amely csökkentette a hátrarúgást, de némileg emelte a lövőre ható hangnyomást. Így a fegyverrel viszonylag jó célzott lövést lehetett leadni kihajtott válltámasz nélkül, a fegyvert két kézben fogva. A fegyverre szuronyt nem lehetett rögzíteni.

Az AMD–65-höz az AKM–63-nál már alkalmazott műanyag markolatot használták. A tusa helyett azonban behajtható fém válltámaszt kapott, melynek végén gumi betét van.

30 vagy 20 töltényt befogadó íves szekrénytárat lehet csatlakoztatni hozzá. A Magyar Néphadseregben a 30 db-os tár sorállományú katonák számára volt rendszeresítve, a 20 db-s tárat a tisztek alkalmazták.

Habár eredetileg a harcjárművek kezelőszemélyzete számára kiegészítő fegyvernek, valamint az ejtőernyősöknek szánták, a Magyar Néphadseregben széles körben alkalmazták, mint lövészfegyvert. Erre a feladatra azonban alkalmatlan. Rövid csőhossza, és a rövid irányzóvonal miatt pontossága elmaradt a lövészfegyverektől elvárttól. Kezelését nehezítette, hogy a mellső ágy pisztolyszerű műanyag markolatot kapott, amelynek azonban anatómiailag nem megfelelő kialakítása miatt kényelmetlen a fogása.