A török gázpisztolyipart hajlamosak vagyunk lenézni (tegyük hozzá, nem minden alap nélkül), nem kis részben azért, mert termékeik szerkezetét, külsejét gátlástalanul koppintják nyugati gyártókéról. A nemrég óta Magyarországon is kapható Zoraki 914 modell azonban meglepő kivétel, saját konstrukció és design.
Eredetileg nem gáznak készült
A gyártóról, csakúgy, mint a gombaként szaporodó többi török gázpisztolyos (légfegyveres, sörétes puskás) cégről nem tudni gyakorlatilag semmit. Saját nyilvános cégadataik szerint 2006-ban alakultak Istambulban, vállalati formájuk Kft., és 11-50 fő közt foglalkoztatnak. Ennél talán még érdekesebb a termékpalettájuk. Elsőként a Stalker (910) és Streamer (914) modellek jelentek meg, méghozzá a nagy orosz földön. Természetesen nem csupán gáz-riasztóként, hanem gumilövedékesként (10x22 Traumatic).
A csak gáz-riasztó kivitelek mindössze pár hónapja jelentek meg Zoraki név alatt. Ez a három gázpisztoly: 8mmK - Zoraki 814, 9mmPAK: Zoraki 911 és Zoraki 914, alapvetően csak méretekben tértek el, szerkezetben nem. A Zoraki 925 gáz-géppisztoly egy műanyag házba zárt Zoraki 914, melynek van sorozatlövő funkciója is. Az idei IWA-n egy HW40PCA légpisztoly-másolattal is előálltak, de az még nem volt működőképes. Itthon a Zoraki 914 és 925 gáz-riasztók kaphatók, most a lényegesen érdekesebb pisztollyal foglalkozunk.
Szokatlan igényesség
A Zoraki 914 kifejezetten kompakt méretű, hiszen hossz-magasság adatai alig haladják meg egy Walther PPK-ét. Ehhez a mérethez képest hihetetlenül nagy kapacitású a kétsoros tár, hiszen 14 db 9 mm PAK gáz- vagy riasztópatron tölthető bele. Emiatt persze a vastagság nem éppen PPK-t idéző, a markolat bizony hasas. Ennek ellenére közepes kézméretnek sem rossz fogású. A Zoraki 914-nek - a gázpisztolyok döntő többségétől eltérően - nincsen éles (fémlövedékes) eredetije. Ennek ellenére formája egészen vonzóra sikerült, legalábbis a vásárlók többségénél a forma volt a döntő szempont. Olyan kis divatos "tömzsi-erőteljes" szubkompakt benyomást kelt.
A Zorakik öntése az általam eddig látott török mezőnyből messze kiemelkedik. Az élek határozottak, nincs legömbölyödés a sarkoknál, pusztán esztétikailag akár németekkel is versenyezhet (kis jóindulattal). A nikkelezett verziók felületkezelése lövés/hordás után is tartósnak ígérkezik, a feketéké gyönyörűen kopik a sarkoknál-éleknél. Egészében véve azonban - a Made in Turkey felirat nélkül - akár simán elhinném, hogy a német Umarex gyártotta.
A kis gázpisztoly revolverező sütése is kifejezetten jó, a kezelőszervek is határozottan járnak, kézre esnek. (Ez persze normális esetben nem dícséret, hanem minimális elvárás lenne, de ne feledjük, egy nagyon olcsó török gázfegyverről beszélünk!). A minimális méretek mellett nyomógombos tárkioldó és funkcionáló külső szánakasztó került a fegyverre, mindkettő jobbkezes.
A tok biztosító szintén jobbkezes, melynek viszont sok hasznát nem látjuk. Ugyanis a Zoraki 914 nagyon komoly tervezési hibája, hogy tűzkészen nem viselhető egyáltalán. Nincs a kakasának biztonsági állása, nincs repülő ütőszege, így maximum agyatlan módon cocked-and-locked viselhető csőretöltve.
(Megj.: A típus piacra kerülését követő pár hónap múlva, a gyár módosított az elsütőszerkezeten, és biztonsági nyugaszt alakított ki, lehetővé téve ezzel a biztonságos, tűzkész állapotban történő viselést.)
Némi acél is felbukkan
A következő meglepő pozitív dolgok a közelebbi vizsgálatkor - szétszedés után - ötlenek szembe. A részleges szétszerelés gázpisztolyhoz képest kissé macerás, nem magától értetodő (nekem a CZ-75-öt juttatta eszembe). A töltetlenség ellenőrzése után, a szánt kicsit hátrahúzzuk, hogy a szánon és a szánakasztón levő illesztőjelek egymás alá essenek. Ebben, és csakis ebben az állásban húzhatjuk ki a szánakasztót, úgy, hogy a tokon levő mélyedésbe nyúlva "aláférünk". Ha ez is megvan, akkor a szánt ütközésig hátrahúzzuk, majd felemeljük.
Az összerakásban az a kényelmetlen, hogy a szánakasztót csak akkor tudjuk visszatolni, ha a helyretoló rugó vezetőrúdját előrehúzzuk. Ezen pedig semmi nincs, ami ezt elősegítené. Fogóval ellátott svájci bicska, multiszerszámok előnyben. De ha már belül vagyunk, akkor nézelődjünk. A hüvelykiveto orr nem spiáter, hanem acél, a kakas is kapott egy jókora acélbetétet (olyan, mint az Umarex Walther P22-é). A helyretoló rugó vezetőrúdja nemcsak, hogy acél, de egy szilikongumi puffert is kapott, hogy a szán puhábban ütközzön fel. Nem a törökök gázpisztoly-gyártásról alkotott felfogásában fordult elő persze paradigmaváltás. Frászfenét! Ezek a jóval nagyobb hátraható erőket produkáló gumilövedékes lőszerekhez tervezett fegyverek, ha az előzőekben leírtak nem kerülnek bele, akkor széttörnének.
A csőre vetett néhány pillantás egyből árulkodik a gumis eredetről. A töltényűr után egy kúpos, kb. 5-6 mm-es szűkítés következik, majd egy sima, 9 mm-es csőfurat jön. Láthatóan utólag tervezték bele a kúpos szűkítés utáni hatalmas keresztirányú acél akasztóstiftet. Emellett alig 1-2 mm rés maradt két oldalt, hogy a lövedék nélküli gázpatron is elég torlónyomást állítson elő a szán mozgatásához. Viszont mindennek köszönhetően a csőtorkolat rendkívül élethű, és a rakétalövési lehetőség is megmaradt, bár csak gagyi spiáter rakétalövőt kapunk hozzá. Röhm revolverekhez adott acél toldat menete viszont pont passzentos.
A Zoraki 914 következő pozitívuma, hogy a kakasrugó nem drótból hajlított, hanem sokkal kevésbé kigyengülésre hajlamos csavarrugó - ez is lehet a kellemes sütési karakterisztika oka a DA/SA elsütőszerkezetnél.
Működőképes játszópisztoly
A Zoraki 914, nyitott szánja okán meglepően megbízhatónak bizonyult. Magam három tárnyi Umarex és MFS 9 mm PAK riasztópatront lőttem el vele, és 10 db lejárt szavatosságú, Umarex 80 mg CS - 120 mg PV gázpatront vegyesen. Semmi akadály nem volt, 5 lövést még revolverezve is leadtam, amik ugyancsak elsőre elmentek. Más felhasználók netes tapasztalatai is hasonlóan pozitívak. (Egy negatívum fordult elő, több tucat eladott példányból: egyiken kifelejtették a kakas acélbetétjét, lyuk tátongott a helyén. A török minőségbiztosítás még mindig gyerekcipőben jár...vagy meg sem született.)
A teljesen spiáter fődarabok okán persze a kis pisztoly annyira nem könnyű, töltve 700 gramm körül mozog, de kis mérete szinte csábít a rejtett viselésre. Azonban a tűzkészen viselhetoség buta hiánya miatt sajnos ez is leginkább csak egy "soklövetű játszópisztoly". Még inkább az, a később megjelent 914A verzió, melynek biztosítóját legfelső állásba fordítva, sorozatlövést is le lehet adni.
Ára mélyen 20 ezer forint alatti, bár ez elsősorban nem műszaki tartalmát és értékét jelzi (mert az magasabb), hanem inkább az egyes importőrök közt dúló árversenyt.